Tényleg itt az ősz

Tényleg itt az ősz. Akaraterőt tesztelő hideg reggelek. A dombtetők ködfátyolba burkolózva vonzzák a tekintetet. Fokozatosan tompulnak a fények. A zöld lassan barnába, vörösbe, sárgába csap át. A mozgás lelassul. Nemsokára fagyni fog, de bringázni jó 🙂

Advertisements

Téli üzemmód

teli_uzemmod_pavaszemmel

Nem volt túl gördülékeny ez a hét. Hideg, megfázás.. leginkább csak görgőn tekertem a bringát. Nehéz átállni téli üzemmódra. Lassan sikerül, a süti persze ugyanúgy fogy, mint nyáron 🙂

Rusztikus krumplis nudli, senza glutine

Már legalább egy hete rágta a fülemet a család. Csináljak szilvás gombócot! Hát ma beadtam a derekam. Ekkor még nem gondoltam, hogy én is fogok enni belőle. Na de nem a gombócból, azt régen sem szerettem annyira, de a diós nudli, az hiányzott!!

rusztikus_nudli_elotte

Amikor szépen sorakoztak már a család többi tagjának gombócai, mákos, zsemlemorzsás és diós, hozzáfogtam nudlit készíteni magamnak. Mivel nem szeretem az adalékanyagokkal “dúsított” ételeket, először kukoricaliszttel próbálkoztam, de sajnos főzés közben szétesett. Nem adtam fel. Elővettem a titkos hozzávalómat, amit Olaszországban vettem. Ezt használtam búzaliszt helyett.
Tehát héjában megfőztem a krumplit, melegen krumplinyomón áttörtem. Hagytam langyosra hűlni, sóztam. Beleütöttem egy tojást, aztán érzésre a titokból. (Hamarosan felfedem majd előttetek 🙂 Csak úgy lazán nudlikat sodrogattam, amíg felforrt a víz. Darált dióval, porrá őrölt xilittel szórtam meg és VÉGRE!! Másfél év után újra! Jobb, mint az eredeti!

Vigyázzatok magatokra az utakon!

Nem akartam írni erről, de nem hagy nyugodni.
Hetente többször kell megtennem az utat Zirc és Veszprém között oda-vissza. Számomra nyilvánvaló, hogy bringával megyek. Több, mint 20 éve járok ezen az úton, a 82-es főúton. Valaha nyugis vidéki út volt.. aztán azon a május elsején, amikor beléptünk az Európai Unióba, megindult rajta a kamionforgalom. Azóta már nem volt annyira jól bringázható, iszonyúan kellett figyelni. A rengeteg kátyú sem tette kellemesebbé, de mentem, szerettem.
Aztán nyáron felújították. Már nincsenek kátyúk, de az autósok, mintha megőrültek volna. Szabálytalanul előznek, nem kerülnek nagy ívben, az index használatáról ne is beszéljünk. Nincs tisztelet a másik ember, a másik közlekedő iránt. Mintha megszűnt volna értékként tekinteni a másik ember életére. Legyalulni a bringást az útról! Iszonyat. Szomorú vagyok.

Simple süti gluténmentesen

suti_1
Szinte minden nap főzök, időnként sütök és most már szeretem is csinálni, sőt nem csak mások által megalkotott receptekből 🙂
Legújabb sütim nagyon egyszerű, gyors és isteni finom! Először nagyon vékony gluténmentes piskótát sütök. 7 tojást szétválasztok, 7 lapos evőkanál rizslisztbe egy csipet sütőport keverek, kimérek 7 evőkanál cukrot. Sajnos nekem nem működik a piskóta se fruktózzal, se xilittel. Mindent a szokásos módon csinálok. Kemény habbá verem a tojások fehérjét, fokozatosan belekeverem a cukrot és ezt addig verem, amíg fényes nem lesz. Most jöhetnek bele a tojássárgáják, majd alacsony fokozatra kapcsolom a keverőt és szép lassan belekerül a liszt. Kivajazott, lisztezett gáztepsibe simítom és 180 fokon 10-15 perc alatt megsütöm. Nagyon finom, könnyű piskótát kapok. Amíg a tészta hűl, elkészítem a mascarponés krémet. 1 doboz mascarpone, 7 dkg vaj, 2 evőkanál xilit porrá darálva. Csomómentesre keverem. A kihűlt piskótát két egyenlő részre vágom. Az egyik lapot megkenem saját készítésű barack lekvárral, ami fruktózzal készült és kicsit savanykás. Bár most négy részre vágtam a piskótát és az egyik oldalt saját készítésű szeder dzsemmel kentem meg. A szedret is mi szedtük, xilittel készült. Mehet a tetejére a másik lap, arra a mascarponés krém. Nem tudtam eldönteni, melyik finomabb!
suti_3
Nem kell gluténérzékenynek lenned, hogy megszeresd 🙂

A nyulak is néznek tévét :)

Te hol jártál nyáron?
Én az egyik kedvenc városomban, Muggiában. Tenger, hegyek, kedves emberek, olasz kávé!
A kempingben, ahol időről időre sátrat verünk, szinte hihetetlen, de 10 évvel ezelőtt még nem jártak turisták. Mi az első fecskék közé tartozunk. Amikor évekkel ezelőtt ráböktünk a térképre, olyan olasz tengerparti kempinget keresve, ami legközelebb van Magyarországhoz, még nem sejtettük, micsoda gyöngyszemre akadunk. Akkor rajtunk kívül egyetlen “idegen” család lakott itt. A sátrunk körül csupa lakókocsi. Idővel kiderült, hogy ebbe a kempingbe 40-50 éve ugyanazok a családok, ugyanoda járnak. A lakókocsik rögzítve vannak, körülöttük fügefák, kiskertek. Egész nyárra kiköltöznek ide Triesztből. Olyan, mint egy üdülőfalu. A gyerekek együtt játszanak, mindenki ismer mindenkit. A kisállatokat is magukkal hozzák, kutyák, macskák, kanárik teszik még kedvesebbé a helyet.
Eleinte nem volt könnyű az étteremben hozzájutni a reggeli cappuccino-hoz, aztán szépen lassan megszoktak, befogadtak bennünket. Ma már ismerősként üdvözölnek.
Idén a sátrunk melletti lakókocsinál egy nyuszi is lakott. Az elkerített “kertben” szabadon mozoghatott és esténként nézte a tévét 🙂

..hát újra itt a szeptember

Nem panaszkodhatom. Igazán mozgalmas, feltöltő nyár van mögöttem.  Végre rengeteg bringázás, utazás, úszás, napozás, finom sütik, édes gyümölcsök, hegyek, tenger.. Nem igazán a fejemben maradtak meg, inkább csak legbelül, mint pozitív energia, mosolyt fakasztó érzések, kedves arcok. Így most megújulva,tele energiával indulok az ősz, a tél felé. Sokat szeretnék dolgozni, szép dolgokat létrehozni. Segítsetek nekem! Írjátok meg, milyen érzés makaiBetti ruhában bringázni. Hogyan tudnám a ruhákat még tökéletesebbé tenni.. Köszönöm, hogy időt szántok a közös alkotásra!